Igen, adós vagyok ezzel a bejegyzéssel egy ideje... Mivel jól alakultak a dolgok, nem éreztem késztetést arra, hogy világgá nyavajogjam, viszont nem szeretek tartozni, ezért hát most mégis megírom.
Történt még év elején, kicsivel azután, hogy Fanta betöltötte az 5 hónapos kort, hogy úgy véltem, elérkezett az ideje a gyermekáldásnak. Kicsit aggódtam mondjuk a szeleburdi és önfejű természete miatt, nem tűnt annak a született anyatípusnak, de hát az, hogy minek tűnik, nem jelent semmit, úgyhogy belevágtam. Jövendőbelije már régóta "le volt zsírozva": Belthazort, egy gyönyörű algerian black srácot néztem ki az Alag-Dombi tenyészetben abban a reményben, hogy ha nekem nem is sikerült fekete sünit szereznem, egy rakás fekete kölyköm még lehet, hiszen Fanni is elég sötét, és a családfájában ha messze is, de fellelhető fekete ős. Annak rendje és módja szerint el is vittem Fannit Dunakeszire, hogy két hetet töltsön a lovagjával. Hát, a két hétből végül csak egy lett, mivel Fantácska nem az a típus, aki beletörődik a számára kényelmetlen szituációkba, úgyhogy Belthazor fülét némileg átszabta... Nem volt súlyos sérülés, de hazahoztam, még mielőtt eldurvulnak a dolgok.
Aztán itthon izgultam, méricskéltem minden nap, hízik-e már, forgattam, nézegettem, de nem igazán tudtam megállapítani, hogy végső soron vemhes maradt-e. A történethez hozzátartozik, hogy Belthazor elég sutyiban udvarlós típus, se látni, se hallani nem lehet, ahogy ténykedik, valahogy mégis összehozza, tehát kvázi azt sem tudtuk, hogy van-e miért vemhesnek lennie Fanninak, annyira a sötétben tapogatóztunk.
Végül a 20. nap környékén nem bírtam magammal, bementem az állatorvoshoz, és megkérdeztem, hogy van-e rá esély, hogy megmondja nekem, hogy vemhes-e a sün. Azt mondta, hogy végülis megpróbálhatjuk megultrahangozni, most már látszania kell, ha van valami. Sünnel ugyan még nem próbálta, de hát valahol el kell kezdeni. Nosza, délután felnyaláboltam a sünt, és mentünk UH-ra. Doktorbácsi megállapította, hogy 3 vagy 4 magzat biztosan van, Belthazor ügyes volt, öröm és a megkönnyebbülés. Aztán várakozás. Fanta hízogatott, a 36. napra már 400 grammos volt az eredeti 300 helyett, fészket épített, vártuk nagyon a babákat. Közben ugyan volt két nagyon nyugtalanító nap, amikor Fannit reggel hibernációközeli állapotban találtam, hideg volt, remegve mozgott, csak néhány gyászbogárlárva tudta kirángatni ebből az állapotból, de úgy véltük, ettől még megmaradhatnak a kölykök, tehát átköltöztettük Fannit a forgalmasabb szobába a sünszekrény mellé, ami szerencsére sikeresen megszűntette a hibernációra tett kísérleteket, és vártunk türelemmel. Egészen a 45. napig, amikor megelégeltem a dolgot, és ismét meglátogattuk Kántás doktor urat, hogy mondja már meg nekem, hogy miért nem szül a sün, és mi a fenét csináljak vele. Ott jött a kopp: egy darab kölyök nincs Fantában, csak álvemhes, azért viselkedik úgy, mint aki szülni készül. Az ultrahangon látott kölykök felszívódhattak valamikor út közben. Várjunk egy hetet, és vissza pasizni. Így is történt, megint utazás, Belthazor, aztán jött a jól ismert várakozás. Ez alkalommal Fanni nem is hízott igazán, 420 gramm volt csak a vége felé, ezért ismét elvittem állatorvoshoz véleményért (ez ugyanaz az alkalom, amikor Milka alatt megtaláltam Cicerót, mikor őt is vittem volna "ítéletre"). Kis tapizás után ismét kierült, hogy ez csak álvemhesség.
Agyaltunk Mellyvel, hogy mi lehetett a gond, de nem tudtuk megállapítani, hogy Belthazor nem tetszett neki, vagy az utazással volt baja, ezért úgy döntöttem, egyszerre iktatom ki mindkét problémaforrást, és amint hazaértünk, bezsuppoltam hozzá Bozontot. Vele aztán gyorsan a lényegre tértek, pici fiam nem hagyott cserben. Éjjel viszont egy pár nap után nagy lett a ramazuri, semmi hajtépés szerencsére, csak puffogás és macskaalomszórás, de nem hagytak aludni, ezért pár napig Bozó a szekrényben aludt, és csak nappal volt együtt Fannival. Amikor láttam, hogy nem csinálnak semmit, csak egész nap alszanak, akkor végleg visszaköltöztettem Bozót, és rágtam a körmömet. Fanni szerencsére ezúttal teljesen egyértelmű jeleit adta, hogy vemhes, láttam, éreztem, hogy szülni fog, és lassan megnyugodtam. 500 grammosra hízva végül négy gyönyörű kölyöknek adott életet, foglalkozott velük, védte őket, ahogy kell. Nagy boldogság, nagy megnyugvás. De még nincs vége.
Másnap észrevettem, hogy az egyik kölyök nem nőtt a többiekkel. Aggódás üzemmód visszakapcsol... Igyekeztem nem sokat zaklatni a családot, de a kölyök miatt rendszeresen benéztem, hogy elmászik, vagy mégis miért nem eszik, de nem láttam semmi különöset. Amíg a többiek szépen gyarapodtak, ő - aki mérete miatt a Drazsé nevet kapta - a születési súlyát tartotta nagy igyekezettel. A tüskéi puhák voltak és kuszák, a pocakja nagyon ritkán volt csak tele, nem sok jóval kecsegtetett az állapota. Egy ilyen kicsi állatkával sajnos nem igazán lehet mit kezdeni, és a tehetetlenség borzasztó volt. Annyi bizalomgerjesztő volt az egészben, hogy Fanni nem dobta el magától, hanem etette és mosdatta ugyanúgy, ahogy a többieket. Egyszer, amikor ki akartam venni alóla, hogy gyorsan megvizsgáljam, még a tenyeremből is kikapta a kölyköt, hogy az bizony az övé, nem viszem sehova. Na meg nem lett rosszabb az állapota, "csak" stagnált, ami persze egy kölyöknél nem normális, de bármelyik nap dönthetett volna úgy, hogy most nekiáll felzárkózni. De nem így történt...
Egy hét elteltével este azt láttam, hogy Drazsé hasa tiszta fekete, mintha nem jött volna ki belőle a kaki, vagy ilyesmi. Próbáltam masszírozgatni, életet lehelni bele, pici nedves ronggyal törölgetni, hátha csak kimaradt a mosdatásból, de semmi... Nehéz szívvel raktam vissza az anyjához, hiszen ott van a legjobb helyen. Minden reggel úgy néztem be hozzájuk, hogy fel voltam készülve a legrosszabbra, de azért amikor másnap reggel tényleg az várt, nem igazán akartam elhinni. Fanni kipakolta az élettelen, hideg testét a ház elé, borzasztó rossz volt látni és hozzáérni. Rég volt, de még írni róla is nehéz. Tudom, csak egy pár grammos öntudatlan rózsaszín valami, vannak ennél nagyobb tragédiák is az életben, de nem volt könnyű, na. Kellett pár perc, amíg összeszedtem magam, aztán eltemettem a kertben a cseresznyefa alá, egy szép gyümölcsös, vidám szalvétába bugyolálva, ami lehet, hogy bután hangzik, de akkor teljesen odaillő volt.
A kálváriának szerencsére ezzel vége is szakadt, legalábbis ami Fannit illeti; Milkánál volt még egy kisebb csavar, de azt már lehet, hogy le sem írom. Aki figyel minket facebookon, az úgyis tudja, mi van Eclipse-szel. Fanta remekül, határozott szigorral, de igazi anyai odaadással felnevelte Dance-t, Dámát és Dottie-t; a lányoknak remélem már a kölykeiről számolhatok be pár hónap múlva, Dance pedig még mindig várja az igazi gazdit. Ezt igazából senki nem érti, aki ismeri, mert egy tündéri kedves és emberközpontú süni, hihetetlen, hogy szinte mindenki elment mellette szó nélkül. Na de ez legyen a legnagyobb bajom, hogy itt marad nekem hónapokig egy ilyen tündérkirályfi :) Őt elnézve sosem bánom ezt a több hónapos aggódást és csalódást. Bármennyire is stresszes szakma ez, a végeredmény mindig kárpótol mindenért :)
Számomra meglepő és új információ, hogy hibernálódásra egyébként teljesen alkalmatlan szervezetű törpesünjeink a nyár közepén is nekiállhatnak "téli álmot" aludni. Erre akkor jöttem rá, mikor tegnap délelőtt Honey-t felemelve arra lettem figyelmes, hogy borzasztóan hideg a hasa, ami tipikus jele a hibernáció kezdetének. Utánakérdeztem, és kiderült, hogy nem csak én találkoztam a jelenséggel, a magyarázata pedig teljesen logikus.
Az történt ugyanis, hogy egyik nap még 40 fokban szenvedtünk, másnap pedig - számunkra - megváltásként érkezett egy 10-15 fokos lehűlés, aminek normális esetben minden állattartó örül, hiszen nem csak az emberek nem bírják a nagy meleget. Azonban mint tudjuk, sünjeink fokozottan érzékenyek a frontokra és az időjárás változására, és mégiscsak gyors és durva lehűlésről beszélünk, ezért dönthetett úgy Honey, hogy ő bizony elvonul szunyókálni, mert ilyen mértékű változásnál ez igenis indokolt, jön a tél és kész.
A tanulság pedig a következő: mindig figyeljünk oda sünjeinkre, különösen frontok, komoly lehűlések idején, mert ha ezt elmulasztjuk, az esetleg sünink életébe is kerülhet! Sokat segít egyébként a hibernáció elkerülésében, ha a sün forgalmas, zajos helyen van elszállásolva, nem a lakás legtávolabbi csendes sarkában, és az is, ha együtt lakik egy másik sünivel. Persze garancia nincs semmire, az ösztönök erősek, de hibernálódásra hajlamos sünik esetében jobb, ha mindent bevetünk, hogy megelőzzük a bajt.
Update
Így estére kiderült, miért nem eszik Milka két napja. Ő is úgy gondolta, hogy csicsikál egyet, de aztán összeeresztettem kicsit a csajokkal ébresztés gyanánt, és meggondolta magát.
Íme egy kis lista arról, hogy mit kerüljünk el, vagy csináljunk csak mértékkel a sünink és a saját érdekünkben.
1) TEJ, tejtermékek
A sünök nagyon szeretik, ami könnyen abba a hitbe ringathat minket, hogy ő biztos jobban tudja, mert a természet jól alkotta meg, adjuk neki nyugodtan. A valóság ezzel szemben az, hogy a tehéntej laktóztartalma miatt komoly hasmenést okozhat a sünöknek, amibe szélsőséges esetben bele is halhatnak. A természet okos, ezért spórol: csak azokra az anyagokra készíti fel az állatokat, amivel találkozhatnak vad életük során. Gyanítható, hogy kevés sün jut tehéntejhez, ezért nyilván elfogyasztják, ha jó az íze, de ettől még betegek lesznek tőle.
2) Krém, dezodor, parfüm, ételek
Ezeket persze nem kell kiiktatnunk az életünkből (az ételeket különösen nehéz lenne elkerülni), azonban használatuk és a sünnel való foglalkozás között legalább egy alapos kézmosás ajánlott. A krémek, dezodorok és egyéb illatos szerek nagy része tartalmaz olyan anyagot, amit a sünök borzasztóan szeretnének megkóstolni, az ételek szaga pedig egyértelműen csábító, így ha nem figyelünk oda, könnyedén hatalmas harapásokat szerezhetünk. A sünök ezeket megérezve nem mindig figyelmeztető harapdálással kezdenek, hanem sokszor kimondott gyilkolási szándékkal pitbullként vetődnek védtelen ujjperceinkre vagy egyéb testrészeinkre. Ettől nem válnak harapóssá, nem utálnak minket, nem kell haragudni rájuk, mert ez csupán a vadászösztönük, amit nem tudnak kontrollálni. Aminek kajaszaga van, azt ellentmondást nem tűrően elkapják és megeszik, ez a hozzáállás a túlélésük záloga. Mi vagyunk az okosabbak; mossunk alaposan kezet, mielőtt a sünhöz nyúlunk, és nem kell ezzel a problémával szembesülnünk.
3) Ivermectin
Az ivermectin egy olyan anyag, amellyel a rágcsálókat és madarakat is megtámadó élősködőket kiválóan lehet irtani. Mivel a sün termetre nem nagyobb egy tengerimalacnál, részben jogosan feltételezhetjük, hogy a szervezete is hasonlóképpen működik, és egyébként is, ezek csak apró rovarok, ugyanúgy elpusztulnak akármilyen állatban, ha megkapják a megfelelő szert. Idáig persze igaz is a történet, azonban külföldi források alapján az ivermectinnel kezelt sünök körében indokolatlanul (pontosabban semmi mással nem indokolhatóan) magas a halálozási arány, a szervezetük nem tolerálja ezt az anyagot. Tehát amikor a tenyésztőnk ajánl egy-egy szert élősködők ellen, azt vegyük komolyan, és ne akarjunk okosabbak lenni, mert a sünink életébe kerülhet. Az állatorvosok jó része sincs tisztában ezzel, ezért ha először járunk egy helyen sünnel, és élősködőkre terelődik a szó, mindenképpen közöljük vele, hogy az ivermectint mint a tüzet kerüljük, adjon valamit, amit például kutyákon szoktak alkalmazni.
4) Vadon fogott élőeleség
A keleti sünnek jó, akkor nyilván a fehérhasúnak is megfelel, hiszen sün-sün, ugye? Nos, egyáltalán nem. Hogy csak egy példát említsek: a keleti sün a meztelencsigák egyik legfőbb ellensége, azonban a fehérhasú sünök egyetlen nyalástól is halálos veszélybe kerülhetnek. Valószínűleg a keleti sün is ugyanígy járna egy afrikai meztelencsigával, nincs ebben semmi meglepő: csak a saját élőhelyükön honos állatokra van védettségük. Mindenesetre ne próbálkozzunk a helyi puhatestűekkel, csigával, gilisztával - utóbbival még horgászboltból se, ugyanis az egyik általuk árusított faj (vörös trágyagiliszta) határozottan mérgező, és ember legyen a talpán, aki meg tudja különböztetni az ártalmatlan földigilisztától.
Rovarokat se fogdossunk össze a kertből, mert bár azoknak egy jól behatárolható része nem mérgező, hordozhatnak olyan betegségeket, amik a sünt is megfertőzik. Emellett a rovarokban csapódik le nagyon sok növényvédőszer, ami az őket elfogyasztó állatoknak sem tesz jót.
Röviden tehát: amit a kertből hozunk, az vagy mérgező, vagy fertőző. A mázlifaktorra ne alapozzunk, nyilván nagyon sok esetben egyikről sincs szó, de az a párszáz forint, amit az állatkereskedés kiiktatásával nyerhetünk, nem éri meg a kockázatot.
5) Futókerék
Nem kell csúnyán nézni, a futókerék szerintem is remek dolog, azonban néhány szabályt figyelembe kell vennünk, mielőtt ráeresztjük a süninket.
Egyrészt tartsuk be az alapvető szabályokat: 30 cm átmérőjű kerék a gerincsérülés elkerülésére, és teli futófelület lábtörés ellen. Másrészt legyünk tisztában azzal, hogy a futókerekezés nem a sün természetes mozgását imitálja. A természetben a sün a hosszú éjszakai sétáját gyakran szakítja meg evéssel, szaglászással, puffogással, míg a futókerekezés egy sokkal intenzívebb, monoton mozgás kevesebb megszakítással; kicsit edzés jellegű, ami jobban megterheli a süni szervezetét, mint az éjszakai gyakran megszakított gyaloglás. Tehát ne adjunk futókereket a sünnek 4 hónapos kora előtt, betegség idején, öregkorban, illetve ha tenyésztünk, akkor nőstényeknek a pároztatás előtti időszaktól kezdve a kölykök elválasztásáig. Gyerekeket, kismamákat, betegeket és időseket sem küldünk futópadra, a sünnel se tegyük hát ilyen állapotban, különben túlterheljük a szervezetüket, aminek ízületi problémák, sérülések, a kölyök felszívódása, a tej elapadása lehet az eredménye.
Minden óvintézkedés mellett is figyeljünk oda, nehogy sünink túlhajtsa magát. Hajlamosak teljesen "rákattanni" a futásra, ami kimerültséget, esetleg túlterhelt ízületeket okozhat, különösen elhízott süniknél, ha egyik napról a másikra kapnak kereket, és minden átmenet nélkül elkezdenek rengeteget mozogni.
6) Felügyelet nélkül
Soha ne hagyjuk a sünt felügyelet nélkül, ha akármilyen elképesztő nindzsamódszerrel is, de képes lehet kárt tenni magában. Megrághatja a kábeleket, megfulladhat a szőnyeg alatt, találhat valami mérgezőt, eltörheti a lábát egy mászómutatvány közben - akkor is, ha előtte soha nem csinálta. Nem tudhatjuk, mikor fog észrevenni egy pókot rossz helyen, vagy mikor érez valami új szagot, amit neki feltétlenül meg kell vizsgálnia. Természetesen ki lehet alakítani sünbiztos helyeket a lakásban, de ne a túlzsúfolt gyerekszoba vagy a kábelekkel és dísznövényekkel teli nappali legyen az. Bízzunk a sünben: ami fizikailag lehetséges, az egyszer eszébe jut, és véghezviszi, hiába tudjuk mi, hogy hülyeség és semmi értelme. Ezért szeretjük :)
7) Gyümölcsök
Mint a futókeréknél, itt is el kell mondanom, hogy a gyümölcsök fontosak és jótékony hatásúak - mértékkel. A sün emésztőrendszere nagyrészt állati eredetű táplálékra van beállítva, így ha hirtelen kap nagy mennyiségű gyümölcsöt, teljesen felborul a működése. Ez szerencsés esetben "csak" hasmenést okoz, azonban könnyen lehet bélgyulladás is a végeredmény. Örüljünk tehát, ha sünink szeret egy-két gyümölcsöt, de ne tömjünk bele rögtön egy egész gyümölcskosarat, bőven elég, ha heti két-háromszor pár falattal megkínáljuk. A tápban, bébiételben is benne van minden szükséges rost és vitamin, úgyhogy nem létfontosságú a folyamatos gyümölcsetetés.
Fontos még, hogy válogassuk meg, milyen gyümölcsöket adunk a sünnek. A számunkra ártalmatlan pici magok a sünökben bélelzáródást okozhatnak, ami - legjobb tudomásom szerint - csak műtéti úton szűntethető meg; ez nagyon kockázatos egy ilyen kicsi állatnál, sőt, az sem biztos, hogy találunk idejében állatorvost, aki vállalja. A savas gyümölcsök is értelemszerűen kedvezőtlenül hatnak az emésztőrendszerre, ahogy a nagyon édesek is, a csonthéjasokra pedig végképp nincs felkészülve tüskés barátunk szervezete, így ezeket is vegyük le a listáról.
8) Elvárások
Minden sün egyéniség. Csak azért, mert a szomszéd sünije bújós és mindenkivel kedves, ne várjuk el a sajátunktól is, hogy ilyen legyen. Mindegyiküknek saját személyisége van, más dolgokat kedvel, más a temperamentuma, sőt, gond nélkül dönthet úgy, hogy valaki neki nagyon szimpatikus, vagy épp ellenkezőleg, a háta közepére se kívánja. (Ez utóbbi sünökre és emberekre is értendő.) Nem egyszer fordult már elő, hogy a tenyésztőnél kedves és imádnivaló sün a gazdánál egy undok pokróc lett, és fordítva. A sün nem macska, hogy kajával bármire rávehető legyen, és nem kutya, hogy bele legyen kódolva minden ember szeretete, és egyébként is sokkal nehezebben fejezi ki az érzéseit, mint azt esetleg remélnénk, így gyakran nem is látszik rajta, mennyire ragaszkodik hozzánk valójában..
Ez persze nem azt jelenti, hogy el kell tűrnünk, ha a sünink szóba sem áll velünk, ugyanis megfelelő kölyökkori szocializálással (ami a tenyésztőn múlik) és a sün temperamentumához igazított bánásmóddal (ami a gazda feladata) minden süni kezes és kezelhető lesz, és tényleg öröm lesz a tartása, ha elfogadjuk, hogy egy alig 30 éve háziasított állatról beszélünk, akinek veleszületett és megváltoztathatatlan személyisége van. Szeressük őt elvárások nélkül olyannak, amilyen, mert mindenhogy szeretnivaló :)
A minap az alábbi történetbe futottam bele az internet sűrűjében:
"Hát én is most leltem rá,mert nekem is most lettek sünök.A helyzet a következő:aukciós oldalakra is tesznek fel kisállatokat és fillérekért meg lehet nyerni,nekem is így lett 3kis sünöm,2eladótól.Igaz nincs papírjuk,de nekem ez nem számít,nem akarom szaporatni őket szeretni csak..de a szitu a köv volt,átvettema süniket amiket pár ezer ftért megvettem,400km utaztam oda viossza miattuk,mivel nem egy tengeri malac és össze van gömbölyödve és az eladó sem volt valami kézséges és pufogtak is,így kifizettem a pénzt és elhoztam.Haza érve vettem észre csak,hogy 2beteg-több helyen megsérült,lehet egymás miatt nem tudom,de a lényeg,hogy elfertőződött.Haza hoztam és azt látom az egyik lába épp ,hogy menthető,mert már lila úgy be van gyulladva +3hónaposak és az egyik hasa alja tök sebes a köldökcsonkja még mindig nem gyógyult be,aminek már régen be kellett volna..a másiknak meg az arca van megsebezve és már gennyes neki..a 3dik látszólag egészséges..megfürdettem őket,mert látszólag is koszosak voltak.be betadinoztam a sebeiket és most várok..egy két napot ,hogy javul e ha nem megyek orvoshoz..ami nem kevés pénz lesz az amúgy pár ezres sünikért..
amúgy nagyon helyesek,csak hát itt a különbség amikor veszel egy tenyésztőtől 20-25e ért egy egészséges sünit vagy hazaérve látod,hogy átadta a beteg sünijét neked kvázi pár ezerért..Na most ha szerencséjük van,mert annyira nem tűnik nagynak a gond,kezelhető a dolog..ha nem sirathatom a kis állatokat.Nem beszélve arról,hogy kézzel neveltnek adta el mégis csak ruhával vagy kesztyűvel tudom kivenni..utána már engedi ,hogy megfogom,csak menekülne..szval egy ideig eltart majd amíg megszokik engem is..így azt kell mondjam ezek után,inkább adj ki 25e ftot egy egzotikus kisállatért és legyen egy szép kis sünid,mint járj úgy mint én,hogy veszek pár ezerért és a 25öt rákölthetem kezelésre..:(bocsi ,de ezt meg kellett,hogy írjam,nem mindegy,hogy tenyésztőtől veszed vagy egy állat szaporítótól"
Elkezdtünk e-mailezni, kiderült, hogy a sünik valószínűleg nagyon régóta rühesek, gennyesre vakarták már magukat, attól sebesek mindenütt... Szemelvények a további beszélgetésből:
"etetve is elég szernyesen voltak és nem valami minőségivel' ... "ők akimérős olcsó macskatáppal etették és közölték 2hetente adjak csakkukacot,mert nem tesz jót neki.."
"az eladó a két fehér fiút lányként adta el"
"most úgy elkeseredtem,hogy legszívesebben meggyógyítanám és eladnám őket..olyan furi érzésem lett..nekem nagyon sok állatkám volt,meg vannak is,de valahogy ilyenre nem voltam felkészülve..Két kicsi gyerek mellett,most másik 5öt vettem a nyakamba,ráadsul ha fertőz ugye mindet kezelnem kell még ha nem is betegek..tuti a férjem kivág velük.."
Azt hiszem, felesleges is sok kommentárt fűznöm a történethez, mindenki vonja le a megfelelő következtetéseket. Nyilván nem minden olcsó sün ilyen, de ha bevállaljuk azt a kockázatot, hogy valaminek nem fizetjük meg az árát, legyünk felkészülve rá, hogy mégis meg fogjuk, csak nem az eladónak, és nem csak pénzben. Ez jusson eszünkbe, mielőtt beírjuk a keresőbe, hogy "olcsó törpesün"...
Újabb képek a másik süniről:
Közben felmerült, hogy talán nem is rühesek a sünök, "csak" nem voltak rendesen takarítva, és a pisitől meg egyéb dolgoktól berohadt alom kicsípte a bőrüket, aztán a sebekbe forgács tapadt, stb... Persze ez sem sokat változtat a helyzeten, csak a korrektség kedvéért említem meg.
Szólj hozzá!Aki nem próbált még állatot tenyészteni, az nem tudja, mennyi gonddal jár ez valójában. Az emberek nagy részében az a kép él, hogy a tenyésztés annyi, hogy keresünk két szépséges állatot, fiút és lányt, összerakjuk őket, aztán várjuk az áldást ezer egészséges és gyönyörű kölyök formájában. Mivel a tenyésztők nem szeretik az embereket traktálni az apró-cseprő gondjaikkal, senki nem tud arról, mennyi idegeskedéssel jár mindez, mennyi komplikáció merülhet fel, és milyen az, amikor a helyzet már nem csak elméleti, hanem ott állsz előtte, és hosszú idő alatt összegyűjtött tudásoddal mégsem tudod hirtelen, hogy amit tenned kéne, az tényleg jó-e, ebben a konkrét esetben nem azzal csinálsz-e rosszat, vagy ha több lehetőséged van, melyik a legjobb megoldás. Félreértés ne essék, ezeket nem a katasztrofális, élet-halál kérdésekre értem csak, hanem mindenre, minden egyes problémára, amivel az ember útközben szembe kerülhet. Milkával kapcsolatban több ilyen problémám is akadt, ezek némelyikéről szeretnék most beszámolni.
Először úgy tűnt, minden oké. A nász megtörtént, a sün hízott, fészket - mit fészket, szalmabunkert! - épített. Aztán ahogy kezdtem tapogatni, nem éreztem, hogy kemény lenne a hasa, pedig az a vemhes nőstényekre igen jellemző. Gondoltam nem baj, Milka úgyis olyan kis puha zsíros fajta, de azért elültette bennem a gyanút, hogy itt bizony nincs kölyök. Majdan eljött a szülés tervezett napja, és el is múlt, Milkán pedig nem látszott, hogy szenvedne a kikívánkozó kölyköktől. Addigra Fantával már túl voltunk egy álvemhességen (az a következő poszt témája lesz), ezért éltem a gyanúperrel, hogy Milkával is ez lehet a helyzet, végülis a hülye téli időjárás rá is ugyanúgy hathatott. Fogtam tehát magam a 38. napon délelőtt, és elkezdtem szedelőzködni, hogy viszem a sünöket a dokihoz, aki kimondja az ítéletet, hogy egyik sem vemhes. Összekészítettem a szállítót, leemeltem a ház tetejét Milkáról, kikaptam a sünt - és megdöbbenve tapasztaltam, hogy némi vér közepette ott figyel egy kölyök. Milka vissza, ház teteje vissza, irány a gép, mindenkinek újságolni, hogy OTT EGY KÖLYÖK!!! A vér miatt kissé aggódtam, de mint kiderült, valószínű éppen szülés után kaphattam el szegényt, mert fél óra múlva már minden tiszta volt, csak Milka és a pici fia figyeltek a fészekben. Az előző két alomnál még nem volt olyan mérlegem, ami grammot is mért volna, úgyhogy most nagy boldogságomban meg is mértem a kölyköt rögtön. 9 gramm, szép nagy. Eszembe se jutott még akkor, hogy talán ez a mérés menti meg az életét.
Úgy tűnt, minden rendben van, legalábbis a baba is jól volt, meg a mama is. Természetesen nem bírtam ki, hogy ne nézzek be hozzájuk fél óránként. Ezt is jól tettem, különben lehet, hogy a kölyök már három órásan kihűlve feküdt volna az egyik sarokban. Tudniillik a rosszaság folyton elmászott, be a forgácsba, Milka pedig nem igazán tudta kezelni a helyzetet. Nem arról van szó, hogy nem foglalkozott a kölyökkel; a fejét mindig mellette tartotta, úgy feküdt, legalábbis amikor nem alvás közben mászott el a kölyke, de megfogni nem merte. Láttam, ahogy kinyitja a száját, és próbálja megfogni a kicsit, de ráfogni már nem mert, hogy visszahúzza magához a melegbe. Párszor tehát vissza kellett raknom mellé, aminek Milka nem örült túlságosan, de legalább nem hűlt ki a kölyök. Estére, úgy 12 órával szülés utánra nyugodtam csak meg, mikor benéztem, és a baba békésen táplálkozott, teljes volt a családi idill.
Reggel azért 6-kor felpattant a szemem (hajnali 2-kor feküdtem, és általában 9-10-ig alszom), gondoltam ránézek a kis családra, aztán visszafekszem aludni. Milkát kiraktam szállítóba kajálni, a kölyköt pedig megmértem. És újra és újra megmértem, és minden alkalommal 9 grammot mutatott a mérleg, néha 8-ra kilengve. Szitkozódtam, és beültem a gép elé, vártam Mellyt, minden sünöm tenyésztőjét, mentoromat és online sünsegélyszolgálatomat, aki szerencsére korán kel, és mindig tudja, mit kell csinálni. Már előző nap mondogatta, hogy ha gáz van, vigyem át a kicsit, van szabad mamasünje. Ez is történt, miután többször leellenőriztem, hogy Milkának bizony egy csepp teje sincs, a kicsi pedig nemhogy hízna, csak összébb megy. Így tehát 8 körül autóba pattantunk anyósjelöltemmel, és elszáguldottunk hozzá. Szerencsére Moonie mama nem válogatós, ha kölykökről van szó, Fantámat is ő nevelte fel, úgyhogy mostanra az a pici sünbaba már szinte költözésre kész, pedig még 5 hetes sincs, extra gyorsan nőtt fel. Az első napokban még aggódtunk, nem akart olyan ütemben nőni, ahogy szerettük volna, de hamar behozta a lemaradást. Nagyon szép barna pinto fiúcska lett, egész kicsi folttal. Mellyék Cicerónak kezdték nevezni, én pedig egy idő után beadtam a derekamat, úgyhogy íme, Tüskevári Cicero:
A kölyök sorsa tehát elrendeződött, idáig happy end. Milkának viszont fogalma sem volt semmiről, ami történt, nem tudta, hogy neki nincs teje, nem tudta, hogy nincs már kölyke, hiszen nem halt meg, ott volt vele, evett, minden jó volt. Először úgy tűnt, hogy annyira nem viselte meg a dolog, továbbra is normálisan evett-ivott, nem keresgélte a kölykét eszét vesztve, nem volt undokabb vagy kedvesebb a szokásosnál. Annyi lehetett volna csak gyanús, hogy még mindig a szépen karbantartott fészekben aludt, pedig már nem volt oka rá. Ám mivel nem tudom, hogy mi a normális viselkedés ilyenkor, ennyi alapján még nem könyveltem el depressziósnak.
Akadt viszont agyalni- meg aggódnivalóm bőven. Egyrészt mikor másnap ránéztem Milkára, és láttam, hogy véres, megállt bennem az ütő. Kész, méhgyulladás, kölyök marad benne, itt a vég, elbasztam. Persze ha mindez igaz lett volna, akkor sem az én hibám lett volna, de azért akaratlanul is előjön az emberből ilyenkor, hogy "mit ronthattam el?". Melly megnyugtatott, hogy nem méhgyulladás, mert csak sima vér jön belőle, a doki megnyugtatott, hogy nincs benne kölyök, tehát csak a tisztulási folyamat húzódott el, de azért szabályosan rettegtem egy kicsit.
A másik problémám az volt, hogy bevett szokás ilyen esetekben minél hamarabb újra pároztatni a nőstényt, legfőképp azért, hogy a kis lelke rendbe jöjjön, esetemben pedig azért is, hogy az alig 24 óra alatt megszerzett tapasztalatát el ne felejtse egy több hónapos pihenő alatt. A szervezetét a kölyöknevelés sokkal jobban megviselte volna, mint a vemhesség és a szülés, Milka pedig egyébként is nagyon jó kondiban volt, úgyhogy amiatt nem aggódtam, hogy sok lesz neki. Olyan gondolatok tartottak csak vissza, amiket még azelőtt plántált belém a társadalom, mielőtt tenyészteni kezdtem volna. Hogy ez kegyetlenség, sorozatgyártás, úristen, mit képzelek én magamról, hogy bánhatok így egy állattal. Aztán úgy döntöttem, hallgatok az okosabbra, és a szülés utáni 10. napon visszavittem Milkát Zartéhoz.
Az eredmény megdöbbentett: Milka napokon keresztül elhajtotta a lelkesen udvaroló Zartét, akivel előző alkalommal halálosan szerelmesek voltak. Akkor bizonyosodtam csak meg arról, hogy jól döntöttem; világos volt, hogy szegény sün még mindig abban a hitben él, hogy neki kölyke van, és nem foglalkozik semmi mással, pasikkal főleg nem, mert neki a kölykével kell törődnie és kész. Mint azóta kiderült, jobb lett volna, ha ennyit se várok, akkor talán nem lett volna ilyen elutasító, és nem szenvedett volna több mint egy hétig csendben. Ezt egyébként egy neves szaporodásbiológus mondta, nem nekem, de konkrétan Milka helyzetére reagálva.
Most csak sejtjük, hogy Milka végülis beadta a derekát több mint egy hét után, mert a hátán látszott annak a nyoma, ahogy a hímek bele szoktak kapaszkodni a nőstények tüskéibe. Tuladonképpen halvány lila gőzöm sincs arról, hogy most vemhes-e vagy sem. Fészket épített, mérsékelten hízogat, a hasán megint nem érzek semmit, de a múltkori után inkább szépen kivárom, hogy megszül-e vagy sem, nem vonok le következtetéseket. Csak izgulok, hogy ha megszül, ne legyen baj, nevelje fel őket a saját tején, a saját tudásával, legyen sikerélménye, minden menjen rendben elejétől a végéig. Ha megint történik valami, komolyan nem tudom, mihez fogok kezdeni.
Ez az idei év egyelőre nem a sikerekről szól, bár azért annyira nem is tragikus, hiszen minden sünöm él és virul, és tulajdonképpen ez a lényeg. Erre igyekszem gondolni, amikor éppen egy merő stressz vagyok miattuk. Hogy nem rontottam el, jól csináltam, ha nem is a saját tudásomból, de elfogadtam a segítséget, a tapasztaltabb tenyésztő véleményét. Nem félek bevallani, hogy nem vagyok profi - hogyan is lehetnék, mikor összesen két alom volt nálam, és semmilyen más állatot nem tenyésztettem a sünök előtt? Szerintem jó tenyésztőnek lenni nem is azt jelenti, hogy lexikon van a fejemben és egy fél életnyi tapasztalat. Az a jó tenyésztő, aki az állatai érdekeit helyezi előtérbe, nem az egóját vagy a pénztárcáját. Én nem ódzkodom attól, hogy minden aprósággal állatorvoshoz rohangáljak (és nem azért, mert olyan marha sok felesleges pénzem van), és nem is félek segítséget kérni, ha valamit nem tudok. Ezzel a hozzáállással viszont együtt jár a folyamatos aggódás; most is óránként rohangálok át Fantához, de hogy pontosan miért, az majd egy következő poszt lesz. Talán mire eljutok odáig, hogy megírom, már előrébb is fog tartani a történet. Mára be is fejezem, talán már így is túl hosszú voltam - és jelezném, hogy egy-két részlet így is kimaradt, ez csak a zanzásított verzió... A lényeg, hogy ezt az 1-2 napot boldogan kihagytam volna az életemből, pedig valószínűleg nem ez az utolsó komplikált alom nálunk. Bármikor bármi megtörténhet. Ez egy ilyen műfaj. Stresszes.
Bizony, dolgoztunk a blogolásmentes időszakban is, sokminden történt velünk. Igyekszem időrendben összeszedni a dolgokat. Ott hagytuk abba, hogy a B alom rendben gazdihoz került, arany életük van, nekünk pedig rengeteg tervünk volt a jövőre nézve, amiket részben sikerült is megvalósítani.
Fanta és Belthazor január eleji viharos szerelmének gyümölcsei sajnos nem születtek meg, valószínűleg az időjárás viszontagságai miatt felszívódtak a kölykök (pedig a 20. nap körül ultrahangon is voltunk, és látszódtak kölykök), ezért most újra próbálkozunk. Milka szintén beköltözött Zartéhoz, náluk nagyon nagy a szerelem, gyönyörűek is együtt, kíváncsian várjuk a babákat. A két lányzó nagyjából egyszerre fog szülni április közepén, úgyhogy tele leszünk rózsaszín gumicukrokkal :)
Ami még fontos, hogy tenyészetünk egyelőre utolsónak tervezett tagja is kiválasztásra került: Alag-Dombi Rage, egy fekete szemű leuzist fiúcska töri majd meg Bozont egyeduralmát :) Nemsokára felkerül az oldalra is, április elején lesz 6 hetes, előreláthatólag akkortájt be is költözik hozzánk, és majd kap egy másik nevet is, mert bár tetszik a Rage, valahogy nem passzol hozzá :)
Fantával ugyan némileg rokon a kisherceg, az ő nagyapja Fanta apja, de hát eleve Milka párjának tervezem elsősorban, vele meg semmi rokonság nincs, úgyhogy tökéletes.
Ezen felül nemrég beszereztük az első futókerekünket, és minden kétséget kizáróan állíthatom, hogy megérte várni rá. Fanta imádja, bár ő most csak próbaképpen tekert kicsit Mellynél, mert ugye nem szeretnénk, ha kiszaladgálná magából a babákat. Bozont nem hajlandó megmutatni, hogy tekeri, kizárólag azután hajlandó futni, hogy elmentünk aludni, de biztosan használja, látszik a keréken meg a viselkedésén is. Sokkal nyugodtabb lett, mióta fél éjszaka futkározhat. A szobai mozgatás neki nem igazán elég, hiába rakom ki egy órára, ugyanolyan dilisen teszem vissza a helyére, mint ahogy kivettem, most meg szemmel láthatóan nyugodtabb, sőt fogyott is (rá is fér :)), mivel eddig unalmában is evett, most meg alig nyúl a táphoz, inkább teker.
Honey-hoz tegnap este raktam be (egyelőre egy kerekünk van, azt cserélgetem, amíg be nem szerzünk még egyet-kettőt), ő is nagyon hamar rájött, mire jó, bár este még csak lassan sétálgatni láttam rajta, de de legalább biztosan használja. Reggelre fel is borította, amit mondjuk pont tőle nem vártam, Honey a legmegfontoltabb a társaságból, soha nem siet semmivel, nem vadul, nem rendezi át a helyét, de ezt valamiért fejre kellett álíltania. Lehet, hogy Bozót kereste, biztos érezte a szagát :)
Egyébként nem csak a sünöknek, nekem is bejön ez a típusú futókerék. Egyrészt dekoratív (van még kék és zöld színben is), másrészt könnyű, de erős műanyagból készült, így nem tartok attól, hogy mi lesz, ha felborítják. Tökéletesen csendes, nem nyikorog, csak a sünök karmának kopogása hallatszik, miközben hajtják. Ráadásul szép nagy, bőven elférnek rajta, tutira nem akad be a lábuk ujja sem, szóval extra biztonságos. Persze más típusú kerekekkel sem szokott baleset történni, de én nyugodtabb vagyok így, hogy gyakorlatilag ki van zárva a sérülés veszélye.
Szólj hozzá!Íme elérkezett ez a nap is, a régi blogot technikai problémák (képek meggondolatlan törlése picasaról) miatt áthelyeztem a tuskevarold.freeblog.hu címre, ide pedig már okosabban pakolgatom majd a képeket.
Nemsokára jön az első beszámoló, mert bizony az új év sok újdonságot hozott :)
Szólj hozzá!